Érdekes lojalitásról tett tanúbizonyságot egyik telefonos érdeklődőnk.
Tulajdonképpen tetszett Neki az útnyilvántartó programunk – még az árral sem volt gond (főleg, hogy a főnöke fizette volna) – ezért nem is értettem, hogy miért húzódozik a vásárlástól, tipikus döntésképtelen “Pató Pár Úrnak” tűnt, akinek mindenféle váltás nehézkes, nyögvenyelős.
Adott volt minden: lízinges céges személyautó, sok kilométer, ÁFA visszaigénylés, havi több tankolás, magánutak-céges utak – szóval nem egyszerű jól megcsinálni.
Ráadásul kiderült, hogy Ő excel táblában szenved még mindig az egésszel – és tulajdonképpen elege is van belőle -, majd feltettem a kérdést:
- Nem lenne sokkal jobb, ha havi 7 perc alatt elkészíthetné az útnyilvántartását a mi programunkkal és nem kéne annyit szenvednie a tankolások, km óra állások, szabadságok és partnertávolságok manuális rögzítésével?
- Ja, én nem vesződöm ilyesmivel, csak felírom hol voltam, a tankolások meg egyéb hülyeségek engem nem érdekelnek – nem szerepeltetem őket!
- De Uram, a cége hogyan igényli vissza az ÁFÁT ilyen semmirevaló sajtpapírral, nem félnek egy jó nagy büntetéstől???
- Ja, én nem, nem érdekel. Ha megbüntet a NAV, akkor a céget büntetik meg, nem engem, fájjon ezért a főnököm feje, én ezért nem fogom a bevett gyakorlatomat megváltoztatni.
Itt fejeztem be a beszélgetést, személy szerint engem mélységesen felháborít az ilyen gondolkodás.